andrás bence

Már rég oda kellett volna csapni a jegybank asztalára!

Szinte kihalt az infláció Európából, egyes déli országokban pedig már konkrétan defláció köszöntött be. Az Európai Központi Bank árstabilitásra vonatkozó mandátuma nem látszik teljesülni, a bank mégis kivár. Jelen írás amellett foglal állást, hogy az EKB részéről kisebb kockázata volna a proaktív - akár unkonvencionális - lazító lépéseknek, mint a konzervatív monetáris politikának. A jegybank jobban tette volna, ha már tavaly felhagy a sterilizációval, vagy újabb hosszú refinanszírozási programmal próbálja meg stimulálni a majdnem rekordszintjén ragadt munkanélküliségtől szenvedő eurózónát. A piaci konszenzus szerint a jegybank a mai ülésén nem lazít tovább, de szerintünk, ha a stáb előrejelzései pesszimisták lesznek, akkor legalábbis egy újabb kamatvágás jöhet.

• A headline infláció februárban 0,8 százalékon stagnált, a maginfláció emelkedett
• Ez csökkenti az EKB lépéskényszerét, ami miatt a piaci szereplők túlnyomó többsége már nem is számít kamatvágásra a mai ülésen
• Az euró árfolyama Mario Draghi korábbi szavaira erősödött, vagyis kiárazódni látszanak a további lazító lépések
• Korábban ugyanakkor több olyan értesülés is napvilágot látott, hogy a jegybank negatív betéti rátán gondolkozik vagy újabb hosszú lejáratú refinanszírozási forrást akar biztosítani a bankoknak
• Ma hozzák nyilvánosságra a jegybanki stáb 2016-ra vonatkozó inflációs előrejelzéseit
• Az SPF-konszenzus szerint még 2016-ban is csak 1,7 százalék lehet az átlagos HICP infláció
• Amennyiben túlzottan pesszimisták lennének a stáb előrejelzései, az akár további kamatvágást eredményezhetne a jelenlegi 0,25 százalékos szintről, de unortodox eszközök használata továbbra sem valószínű.

"Meg lehet mondani, mit kell tenni a munkanélküliekkel"

Magyarországon annyira komolytalan a szakpolitika csinálása, hogy még beszélni sem érdemes róla, de nincs ez ám mindenhol így. Az empirikus közgazdaságtan egyik legújabb iránya ugyanis már megadja a lehetőséget rá, hogy tényleg feltárjuk, mennyit is ér a segélyezés, vagy milyen hatással van a foglalkoztatottságra a kedves minisztériumunk programja. Már ha hagyja, hogy úgy tervezzük azt meg. A programok kiértékelésének egyik legkönnyebben megérthető és legbiztosabb módja a véletlen kísérlet használata. Ezzel valóban meg lehet mondani, hogy mekkora hatást érünk el, ahhoz képest mintha nem csinálnánk semmit. Marc Gurganddal, a J-PAL Europe tudományos igazgatójával beszélgettünk a módszer megítéléséről és jövőjéről.

Gurgand az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont nemzetközi szeminárium sorozatának előadójaként járt Magyarországon.

Mondd, mennyit ér az ember, ha független, de nincs pénze!

Skócia a bannockburni csatát követően 700 évvel már mindenféle kardlengetés nélkül kiválhat az Egyesült Királyságból. A szeptember 18-án esedékes népszavazás ugyanakkor nagyon megosztó a skótok körében, bár egyre többen hajlanak a függetlenedésre, a többség mégis maradna. Túl sok ugyanis a kétely és attól félnek, hogy rosszabbul járnának. Ez márpedig könnyen meglehet:

• A brit pénzügyminiszter elmondása szerint a független skót állam nem használhatná tovább hivatalosan az angol fontot, mint fizetőeszközt.
• A font nem hivatalos használata kockázatos, hiszen nem lesz végső hitelezője a bankoknak.
• Az új fizetőeszköz bevezetése pedig árt a szoros kereskedelmi kapcsolatoknak.
• José Manuel Barosso, az Európai Bizottság elnöke szerint rendkívül kétséges, hogy be tudnának-e kerülni az Európai Unióba (noha a britekkel maradva is kikerülhetnek még belőle).
• Az Institute for Fiscal Studies elemzése szerint még az olajbevételek kedvező alakulása mellett is jelentős kiigazítás lesz szükséges a skót költségvetésben.
• Valószínű, hogy az ellenlábas brit kormányzat nem a számukra legkedvezőbb feltételeket biztosítja majd a megállapodásokban és jelentős adósságterhet kell átvállalniuk.
• Valószínű, hogy drágulni fog az ország finanszírozása.

Jön az óriási árfolyamleértékelés?

Az utóbbi időkben jelentős gyengülésen ment keresztül az argentin peso, de még így is nagyon túlértékeltnek tekinthető az árfolyam, ha a fekete piaci árazást vesszük alapul. A cél nyilvánvalóan az, hogy ez a feszültség megszűnjön, így további erőteljes árfolyamesés várható Argentínában, meglehetősen fájdalmas mellékhatásokkal. A helyzet nem annyira rossz, mint Venezuelában, de amilyen gyorsan apadnak a jegybanki tartalékok még nagy baj is lehet. A történet cifraságát pedig mi sem növeli jobban, mint hogy a baloldali érzelmű argentin elnök asszony pont a jómódúaknak engedélyezi a dollárban való megtakarítást, sőt árfolyamarbitrálást...

Csak nehogy azt gondolják, hogy mi sem mernénk kamatot emelni

Rég nem látott nyomás alá került a forint, de Matolcsy György jegybankelnök mai szavai szerint nem állunk meg a kamatvágásokkal. Fundamentálisan tényleg nem vagyunk összehasonlíthatóak Törökországgal, de azért nagyon rosszul jönne ki, ha a piac azt gondolná, hogy presztízskérdést csinálunk a kamatcsökkentésből.

2014.01.24 16:15 Esik a forint - féljen a jegybank?

Most sem ússzuk meg a lufi pukkanását?

A monetáris politikában továbbra sincs jól kipróbált gyakorlat arra, hogy az eszközárbuborékokat kezeljék és ha az elmúlt évtizedet nézzük, akkor azt kell mondanunk, hogy sem Ben Bernanke, sem Alan Greenspan korábbi Fed-elnök nem tudta megakadályozni a piaci lufik kialakulását, majd kipukkanását. A mennyiségi lazítás kivezetésének időszakában akár Janet Yellen is szembekerülhet még ilyen időszakkal és a most látott piaci nyugtalanságokat elnézve, talán előbb is, mint gondolnánk.

Szakítás után jöhet az ír whiskey?

Az írek megcsinálták! Tavaly december 15-én véget ért az úgynevezett trojkával (EU-IMF-EKB) kötött megállapodás, aminek a feltételeit egytől egyig teljesítették. Még csak készenléti hitelmegállapodást sem kötöttek már az IMF-el, ugyanis megtehetik. 20 milliárd eurónyi tartaléka van az államnak és egyre sikeresebb kötvény-aukciókat rendeznek, ahol a befektetői árazás azt mutatja, hogy tulajdonképpen a piac pár év után már nem is néz rossz szemmel egy olyan országra, aki rekordsebességgel triplázta meg az államadósságát. Ez azt jelenti, hogy elhiszik az íreknek, hogy a 124 százalékon kicsúcsosodó adóssághegyet le tudják építeni fegyelmezett fiskális politikával, méghozzá olyannyira, hogy az országkockázatot jelző CDS-feláruk már 100 bázispontig esett. Pedig ők csak 2015-ben tudnak majd 3 százaléknál kisebb deficitet felmutatni és az államadósság még 2016-ban is bőven 100 százalék fölött lesz az előrejelzések szerint. Az ír jegybank nem aggódik az EKB stressz tesztje miatt, pedig átlagosan 27 százalék a nem teljesítő hitelek aránya a jórészt állami tulajdonban lévő bankrendszerben. Az ír pénzügyminisztérium szuper optimista, de ottjártunkkor hallottunk olyan elemzői véleményeket is, hogy az ír papírokkal kereskedők egész egyszerűen ostobák.

A Portfolio.hu az Európai Bizottság meghívására járt Írországban és vett részt a kilátásokról és tanulságokról szóló panelbeszélgetéseken.

Hosszú szülés volt, de jól sikerült

A Fed fél év után végre belekezdett a rekordnagyságú mennyiségi lazításának visszafogásába, ami az évek alatt 4 billió dollárig hizlalta mérlegét. Ugyanakkor, ahogy szeptemberben, úgy most is meglepte a piacokat a döntésével, de talán a legnagyobb meglepetés az, hogy ez milyen jól sikerült. Míg szeptemberben pusztán a tapír feltételezésére is meginogtak a hosszú hozamok, addig tegnap a hús-vér állat jelenlététől sem ijedtek meg. Sőt, az S&P 500 konkrétan ralizni kezdett, ami arra utal, hogy a Fed kommunikációja jelentős sikert ért el: már elhiszi a piac, hogy a tapering nem jelent monetáris szigorítást.

Tapasztalt öreg rókát ültetnek a Fed-elnöknő mellé

Janet Yellen jövőre átül a Fed elnöki székébe és az így megüresedő alelnöki posztra egy igazi nagyágyút hoznak a fehér házi értesülések szerint. Stanley Fischerre esett ugyanis a választás, aki többek között Ben Bernanke jelenlegi Fed-elnök doktori témavezetője volt az MIT-n, de tanította még Mario Draghi EKB-elnököt is, amellett hogy megjárta a Világbankot, az IMF-et és a Bank of Israel elnöki székét is. Kell ennél jobb önéletrajz?

Tapír vagy nem tapír: az itt a kérdés

Óriásira hízott a Fed mérlege, ami miatt már régóta ígérgetik, hogy fogyókúrát kezdenek, de ez eddig még nem következett be. Most viszont a munkaerő-piaci körkép sokkal szebb, mint szeptemberben volt, amikor is már mindenki azt hitte, hogy elkezdődik a pénzcsap visszatekerése. Bár a csalódást követően azt gondolták a piacon, hogy 2013-ban így már nem is lesz lassítás, a vártnál jobb múlt pénteki adatok mégis sokak várakozását megváltoztatta. Ezek fényében most áttekintjük a legfontosabb szempontokat és megpróbáljuk minél jobban magunkra aggatni a Fed szemüvegét.

Elemzésünk legfontosabb megállapításai:

• A 193 ezres átlagos havi bővülés a foglalkoztatottságban relatíve erősnek tekinthető, de
• a munkanélküliségi ráta jelenlegi 7 százalékos szintje még mindig messze a természetes rátája fölött van,
• és a Fed Nyíltpiaci Bizottságának tagjai többségében galamb beállítódásúak,
• a kibocsátási rés továbbra is negatívnak látszik, ami még a vártnál jobb harmadik negyedéves eredmények fényében sem zárulhat be idén,
• a Fed által figyelt személyes fogyasztások árindexe (PCE) 0,7 százalékon van és 2015-ig nem várható a célérték elérése, tehát inflációnak továbbra sincs se híre, se hamva,
• a december 10-i költségvetésről szóló megállapodás a jövő év eleji politikai kockázatot jelentősen mérsékli, de meg nem szünteti.

Az EKB nem csinál majd semmi merészet

Az eurózónában még 2015-ben is messze az Európai Központi Bank célja alatt lesz az infláció és emiatt sokan további lépéseket várnak a jegybanktól. Ugyanakkor Mario Draghi EKB-elnök csütörtöki szavaiból arra lehet következtetni, hogy a negatív betéti ráta egyre esélytelenebb és jelenleg semmilyen új eszköz mellett nincsenek igazán elkötelezve, vagyis egyáltalán nem számíthatunk merész lépésekre. Talán emiatt történhetett, hogy bár az elnök arra próbálta helyezni a hangsúlyt, hogy készen állnak mindenre, az euró mégis nem kívántan erősödött.

Fegyvereket készít a Fed a szigorításhoz

A Fed számára nem pusztán a hosszú hozamok kordában tartása jelent nagy kihívást, hanem a jövőben várható szigorítás kapcsán a pénzpiaci hozamoké is. Ehhez kapcsolódóan tesztelnek egy új eszközt, aminek a bájosan csengő angol megnevezése az, hogy "Fixed-Rate, Full Allotment Overnight Reverse Repo Facility". Egyszerűen megfogva ez nem más, mint egy fordított Repo a jegybank részéről, amivel a rövid hozamok felett alakítana ki nagyobb kontrollt a jövőben. Simon Plotter, Fed-tisztségviselő szerint ez az eszköz kulcsfontosságú lehet a monetáris politika számára, amikor megkezdik a szigorítást és állítása szerint a piac is elégedett a most látott mechanizmussal.

Japán végre kezd felülkerekedni a defláción

Jó hírrel szolgált Japánnak a statisztikai hivatal: úgy néz ki, hogy tovább emelkedik az infláció a szigetországban, ráadásul már nem csak az energiaáraknak köszönhetően. Ugyanis az összes volatilis árú terméktől szűrt fogyasztói árindex is immár a pozitív tartományban mozog, vagyis a reflációs (inflációt generáló) törekvések sikeresnek látszanak. Kockázatok természetesen továbbra is vannak, méghozzá olyannyira, hogy maguk a japán jegybankárok közül is többen pesszimizmusuknak adtak hangot a legutóbbi ülésükön.

Egyre kevesebbre képes az eurózóna

Siralmasan néz ki az eurózónás növekedés, ráadásul ami még kiábrándítóbb, hogy ez a most látott szint nincs is annyira messze az egyáltalán elérhetőtől. Legalábbis amíg jelentős strukturális reformok nem mennek végbe az egyes eurózónás tagországokban, hogy gyógyítsák az elmaradt beruházások és a lemorzsolódott munkaerő indukálta sebeket a gazdaságban. Az Európai Központi Bank fél százalékra becsli a régió potenciális növekedését, ami az 1999-es szint ötöde, ehhez képest az USA-ban már fentről záródik a kibocsátási rés. Európa rosszabbul teljesít.

Meddig lehet modernizálni a kommunizmust?

Nyilvánosságra hozták a kínaiak a reformterveik részleteit, amikkel fenntarthatóvá kívánják tenni az ország növekedését. Nagyon átfogó választ kívánnak adni a problémák egész sorára: szabadabb árak lesznek, több gyerek, több környezetvédelem, de továbbra is rengeteg állami monopólium. Ez utóbbi pedig mindezek 2020-as teljesülését követően is jelentősen visszafoghatja az egyébként egyre inkább nyugati kapitalizmust imitáló ázsiai óriást. Bár a bejelentett intézkedések megvalósítása egyelőre még távolinak tűnik, a piaci szereplők megelőlegezték a bizalmat, ugyanis a hétfői kereskedésben a kínai indexek jelentősen felülteljesítették a társaikat.

Még nem dőlt el a japánok csatája

Központi kérdésnek számít, hogy sikerül-e a japán gazdaságpolitikának végre legyűrnie a gazdaság vérét oly régóta szívó deflációt. A jegybank áprilisban soha nem látott méretű mennyiségi lazításba kezdett és sok piaci jelentésből azt szűrhettük le, hogy az infláció is megindulni látszik. Márpedig ez így nem teljesen igaz sajnos. Valójában a headline infláció emelkedéséhez leginkább a fukushimai katasztrófa miatt folyamatosan emelkedő energiaárak járultak hozzá és ezek egyelőre még nem gyűrűztek kellően tovább a gazdaság többi részébe. Ne higgyük el tehát a korai sikerjelentéseket, már csak azért se, mert jelenleg még a japán jegybank saját előrejelzései szerint sem teljesül az inflációs cél 2015-ig.

Tanuljunk a válságból, ne hagyjuk a tüzet terjedni

A válságok máig velünk élnek és ciklikusan recesszióba taszítják a világot, de feltétlenül így kell-e ennek lennie? John Maynard Keynes gondolataiból kiindulva arra juthatunk, hogy a koordináció bukása és a várakozásokkal kapcsolatos probléma az, ami mindennek a kiinduló pontja. Ezek ugyanakkor nem biztos, hogy kiiktatható problémák, ám nem jelenti azt, hogy ne lehetne őket a mai helyzetnél ésszerűbben kezelni. Kenneth Arrow, Nobel-díjas közgazdász szerint nem hagyatkozhatunk a Greenspan-féle utólagos takarítás módszerére, jobb ötlet volna a tüzek terjedését megakadályozni, mint utólag oltani. Ehhez pedig sokszor érdemes más tudományok eszközeit megvizsgálni és elgondolkozni például azon, hogy a gazdasági rendszerek esetében elképzelhető-e a modularitás. Arrow segítségével most az alapoktól a legújabb Nobel-díjjal kitüntetett elméletekig jutunk és olyan kérdéseket is áttekintünk, mint a túl nagy tőkeáttétel szerepe a pénzpiaci fertőzésekben.

Kenneth Arrow október végén a Rajk László Szakkollégium meghívására járt Magyarországon és az alábbiakban az előadása, illetve az azt követő vele folytatott beszélgetéseink alapján foglaljuk össze a Nobel-díjas tudós gondolatait. A cikksorozat első részét az alábbi linken olvashatják el:

2013.11.03 14:00 Vissza az alapokhoz - a közgazdaságtan egyik alapítójának gondolatai